Blog

Szűrők

A megunhatatlan Újházy-leves

Bátran kijelenthetjük, hogy az Újházy-tyúkhúsleves Magyarország egyik legkedveltebb levese. Kerüljön akár hétköznap, akár ünnep alkalmával az asztalra, biztosak lehetünk benne, hogy nem okozunk vele csalódást. Egy jó adag ebből az aranyszínű levesből átmelegít még akkor is, ha egy szürke, téli napon az irodába rendeljük ebédünket, hogy végre valami jó is történjen aznap…

Az Újházy-leves az az étel, amely több mint száz éves története során mély nyomokat hagyott az irodalomban is. Móricz Zsigmond tragikus hőse például éppen erre az ételre gondol, mikor azt veszi számba, milyen fogásokat kínálnak majd abban a lakodalomban, ahová ő is hivatalos: „Lesz húsleves. Jó sárga, zsíros tyúkhúsleves. Az jó lesz. Abból megeszek egy tállal.” De éppen az irodalom (is) tette naggyá és híressé ezt az étket Krúdy Gyula révén, aki az 1932. július 17-i Magyar Hírlap hasábjain jelentette meg Újházi levese című írását. Az ő meghatározása szerint nem más ez a fenséges, testet-lelket melegítő étel, mint „csirkével, tésztával és zöldséggel teli levesestál”… Azóta is így van.

Pedig e körül a gazdag húsleves körül örök, és mára jórészt eldönthetetlen viták is rendre kiújulnak. Nincs megegyezés például abban, hogy i-vel vagy y-nal kell-e helyesen írni a nevét – szülőatyja, a színészóriás Újházy Ede maga is többféleképpen írta családnevét. Fel-fellángoló kérdés: tyúkból, jércéből vagy kakasból főjön-e, csigatészta vagy cérnametélt dukál-e bele? És örök rejtély, hogy bár a leves megszületett már 1889 és 1893 között, vajon miért csak évtizedekkel később kerül a terített asztalok hierarchiájának csúcsára…?

Még szerencse, hogy az Újházy körül legalább ennyi bizonyosság is van: sok-sok hússal kell készülnie, nem hiányozhat belőle a sárgarépa, a fehérrépa, a borsó, a gomba, és mindig kell bele valamiféle házias jellegű levestészta is. Sűrűnek és aranylónak reméljük a tányéron, és ha csak módunkban áll, forrón kanalazzuk, hogy a sokszor neki tulajdonított gyógyító hatását is kifejthesse…

Az Interfood által készített és házhoz szállított leves éppen ilyen. A tálak meglepően bőséges adagot tartalmaznak, ahol az omlósra főtt tyúkmell és a tyúkcomb nem csupán mutatóban bukkan majd fel a kanalunkon. A húst gazdagon fogja közre a finom borsó, répa és a megunhatatlan lúdgége tészta. A színes, látványnak sem utolsó interfoodos Újházy-leves akár önmagában is remek választás egy gyors ebéd gyanánt, de rendelhetünk kísérőjéül könnyű, édes finomságot, vagy az éhesebbek gazdagabb második fogást is – mindenképpen jó döntést hozunk.

Tekintse meg az Újházy-húslevesről készült videónkat.

Ez is érdekelheti

Saláták télen is – bátran!

Lehet, hogy a salátákat másképpen kellene nevezni. Nagy pályázatot hirdetni a megfelelőbb név megalkotására. Ezekről az ételekről ugyanis a legtöbb magyarnak rossz asszociációi vannak. Mi jut a többségnek eszébe? Jobb esetben a tavaszi tojásos nokedlivel tálalt, zsenge, friss fejes saláta ecettel-cukorral, rosszabb esetben csak valami inkább nyulaknak való rágós, színtelen, szagtalan, kalóriaszegény kupac a tányéron,…