Eljött az ideje a juhtúrós sztrapacskának! Ha odakint hűvös és barátságtalan az idő, kell valami, ami megvigasztal az íróasztal mögött… Mit szólna egy laktató, gazdag ételhez, amiben a kedvencei találkoznak: galuska, zamatos juhtúró és szalonnapörc. Már rendelheti is a sztrapacskánkat, hogy néhány pillanat alatt elégedettség töltse el, az élet mégsem annyira zord, mint az az…

A paraszti étrend úgy tartotta számon a babételeket, különösen a bab(os)gulyást, mint afféle köztes megoldást: kicsit hétköznapi, kicsit már ünnepi fogásnak számított. Leginkább szombaton került az asztalra – a szokás egyébként még a nyolcvanas évekbeli Magyarországon is megfigyelhető volt. Elterjedt, népszerű növénnyé a bab a XVII. században vált hazánkban, előtte ritkaság volt, és drágán mérték,…

Letűnt korok, még felidézhető, békebeli napok, retro életérzés vagy előremutató gasztrotrend: a somlói galuskának mindegy. Bármelyik skatulyában megtalálja, sőt kiköveteli elsőségét. A somlói galuska legenda, Magyarország talán legkedveltebb édessége, világszínvonalú, turistáknak mutogatandó finomság, olyan előkelő és népszerű desszertek unokatestvére, mint az olasz tiramisu vagy az angol trifle. Csak jobb! Meghatározó tulajdonsága, hogy nem tűri, ha…

Ha van étel, amely csalhatatlan módon jellemzi a magyar háziasszonyok talpraesettségét és leleményességét, a magyar konyha kreativitását, akkor a tökfőzelék az. Ha van étel, amely puszta létével képes két táborra osztani a magyarokat, akkor a tökfőzelék az. Ha van étel, mely megérdemli a rehabilitációt hosszú, hányattatott sorsa után, akkor a tökfőzelék kétségtelenül. Néhány kanál roppanós…

Közhelyszerű, de sajnos igaz megállapítás, hogy a cukorbetegség a modern kor nyugati emberének népbetegsége. Olyan sokszor halljuk ezt a mondatot, hogy mára szinte súlytalanná vált, és legtöbben, ha a túlzott cukor- és szénhidrátfogyasztásról, illetve az ebből adódó szénhidrát-anyagcsere zavarról hallanak, csak legyintenek; sokkal kevesebben veszik komolyan ezt a betegséget, mint kellene. Különösen igaz ez a…

Simai Kristóf piarista szerzetes volt a XVIII. század végén, a Felvidéken. Szerkesztett egy szakácskönyvet, a „jó falatokhoz szokott szájnak tetszésére”. A mű kéziratban maradt egészen 2011-ig, akkor látott először nyomdafestéket. Pedig hihetetlenül izgalmas mű, mindenki számára, akit érdekel a gasztronómia, szeret főzni, vagy egyszerűen csak érdekli, mi kerül(het) a tányérjára. Szóval, az 1790-es évek végén…