„Ízes, tejfölös, töpörtős, kövér.” Móricz Zsigmond Tragédia-jában az így jellemzett túrós csusza követi a húslevest a lakodalmi menüsorban. A leírás a tökéletesen elkészített fogás irodalmi megfogalmazása, pedig Móricz nem is kóstolhatta az Interfood csuszáját… Krúdynál, az Isten veletek, ti boldog Vendelinek-ben, egy nem jól sikerült csusza tűnik fel, Petőfinek pedig híresen kedves étele volt. Casanova, emlékiratainak tanúsága szerint, nagyon szeretett egy a mi túrós csuszánkhoz hasonló ételt, amelyet makaróniból, friss sós túróból (ricottából), sertészsírból és olívaolajból készítettek…

Megkerülhetetlen magyar étel, amelyet még a Thrillist amerikai magazin újságírói is megemlítenek, amikor 48 európai ország konyhakultúráját állítják sorrendbe. A listán Magyarország a 10. helyen végzett (meggyőződésünk szerint ennél előrébb lenne a helye), és a csuszáról azt mondják, hogy „lényegében sajtos tészta szalonnával”, de nézzük el, hiszen Amerika messze van… Itthon mindenki tudja, kicsitől a nagyig, hogy a túrós csusza több ennél!

A csusza az az étel, amely nevét onnan kapta, hogy csúszik: alkatrészei egymáson, és egészében le a torkokon… Még véletlenül sem keverendő össze a túróval bekent kukoricacsutkával! A csusza ugyanis Erdélyben a tengeri csutkáját jelenti… Tésztája lehet törttészta vagy kockatészta, esetenként szabógallér. A túróval kissé összetört tészta előmelegített tányérra kerül, aztán erre hideg túró fekszik, amit forró, ropogós, zsíros pörc pettyez meg, hogy végül hideg tejföllel öntsük nyakon. Egyszerű hozzávalók, izgalmas tálalás, megunhatatlan étel. Az Interfood étlapjának is állandó szereplője, hol azért, hogy önmagában szállítsuk házhoz önnek egy kiadós leves után, hol azért, hogy kiegészítője legyen mondjuk egy jó adag harcsapaprikásnak…

A mi túrós csuszánk rokonságot mutat például a szlovákok sztrapacskájával, és mint minden ennyire sajátunknak vallott ételről elmondható, mélyen szántó vitákat lehet róla folytatni az asztalnál. Vannak, akik szigorúan csak sósan fogyasztják, és akadnak, akik a forró szalonnadarabokat cukorral hintik meg (érdemes ezt összevetni például azzal a töpörtyűkészítési módszerrel, amelyről Tömörkény István is megemlékezik egy novellájában, miszerint disznóvágáskor a frissen kisütött töpörtyűt hirtelen szilvalekvárba vagy mézbe forgatják…); eszik egyszerűen metélttel, vagy készítik rakottasan, utolsó mozzanatként sütőben összesütve. Mindegy. A túrós csusza fantasztikus étel, ízes, tejfölös, kövér… Csak semmi töprengés, semmi diéta!