Kezdetben vala a mákos… Aztán az idők változása hozta a kistestvéreket… Olvasgasson kikapcsolódásképp a diós gubáról, melyet az Interfood csokoládéöntettel gazdagítva küld az ön asztalára!

Majd megtudják, ha kilenc nagypénteki gubát megesznek – tartotta a mondás egykor. Azt jelentette, hogy egy házasság tartósságát akkor lehet megítélni, ha már kilenc évet együtt töltött a férj és a feleség. Az étkezési kultúra és az ételek iránt érdeklődőknek viszont azt is jelenti egy ilyen közmondás létezése, hogy mindenki kedvence, a mákos guba, böjtös étel volt (nagypéntek), és hogy minden évben az asztalra kellett ekkor kerülnie. A mondás tartalma azzal a tudással is bővíthető, hogy nem csupán a húsvét böjti eledeleként, hanem karácsony böjtjekor is asztalra került. Szóval, régi étel ez már…

Olyan régi, hogy a Szakáts mesterségnek könyvetskéjében (1695) már olvasható a guba készítésének leírása. Igaz, a szerző szerint mézes vízzel kell locsolni a feldarabolt perecet vagy a kenyértésztából sütött kis golyóbisokat. Ezen kívül azonban nem sokat változott a recept az elmúlt pár száz évben…

Mert mi is a guba? Némi tésztaféle, kis édes folyadék és mák. És innen ágazik le a variánsok sora! A tészta ugyanis, ahogy fentebb is láttuk, lehet perec, kenyértészta, de nemrég, a közelmúlt kevésbé rohanós időiben kimondottan kalácsot készítettek hozzá, ma pedig a legtöbb háziasszony szikkadt, de jó minőségű kiflikarikákból készíti – ahogyan az Interfood is. Az édes folyadék ínségben cukros víz, bőség idejekor mézes tej, akár vaníliával. Szóratnak pedig a tradicionális mák mellé ma már felsorakozik a dió is, kerülhet mellé mazsola, de létezik mogyorós, mandulás változata is. A forma is alakul, igazodik a trendekhez, mert akármilyen trend is járja a gasztro-világban, a guba kihagyhatatlan finomság, minden háziasszonynak és konyhafőnöknek meg kell teremtenie a saját változatát. Így aztán a gubának örülhetünk torta vagy felfújt képében is, sodóval, lekvárral vagy madártejes öntettel – hogy csak a hétköznapiakat említsük.

A diós guba a guba-család különleges tagja, hiszen nem nehéz felismerni a rokonságát a másik nagy kedvenccel, az aranygaluskával. A diós guba mindkét ős legjobb tulajdonságait egyesíti: tévedhetetlen választás egy gazdag leves után, a mákért nem rajongók is megismerik a guba-élményt, gyors fogás, amelyet előre is el lehet készíteni, mert, ha ez egyáltalán lehetséges, akkor hidegen még finomabb, mint frissen elkészítve. Nem fogyókúrás, kár lenne tagadni, de olykor biztosan belefér a tudatos étkezésbe is.

Séfjeink a nagymamák konyháját megszégyenítő módon, biztos arányokkal készítik ezt az ételt. A kiflikarikák éppen annyira itatódnak át az édes tejjel, hogy még ne váljanak cseppfolyóssá, ha a villára kerülnek, de ne is a száraz íz legyen a meghatározó, ha bekapjuk az első falatot. Dió, dió, dió – rengeteg van rajta, ebben nem alkuszunk! És a ráadás: sűrű, sötét csokoládé, bőven mérve… Nem, ez már nem a böjti étel… Sőt, ez ugrás az élvezetbe!