Márton napját úgy ünnepeljük, ahogy azt a magyar hagyományok megkövetelik – nagy családi ebédekkel, sok beszélgetéssel és jó borral. Aminek feltétlenül muszáj ilyenkor az asztalra kerülnie, az az igazi libasült és a párolt lilakáposzta. De vajon mi a titka a tökéletes libasültnek, és egyáltalán miért kell ilyenkor libát fogyasztani? Tartson velünk, ha Önt is régóta furdalja a kíváncsiság!

Ki volt Szent Márton?
Márton napján, november 11-én egy különlegesen szerény emberről emlékezünk meg. A legenda szerint Tours-i Szent Márton lelkes hívei kívánsága ellenére sem szeretett volna püspök lenni. Éppen ezért, hogy végre békén hagyják, elmenekült, és egy libaólban keresett menedéket. Sajnos a libák hangoskodásukkal gyorsan elárulták az ott rejtőzködő Mártont, aki végül engedett a nyomásnak, és elvállalta a püspöki tisztséget. Ettől kezdve pedig hagyomány lett a sült liba fogyasztása ezen a napon.

Mitől jeles nap november 11-e?
Egyrészt megemlékezünk Szent Márton szerénységéről és példamutató jócselekedeteiről, másrészt elbúcsúzunk valami régitől és köszöntünk valami újat. A búcsú az őszre és a kellemes időjárásra vonatkozik, helyette köszöntjük a zord telet, amitől azért mégis csupa jót várunk, enyhe hidegeket, fehér karácsonyt és gyorsan érkező tavaszt. Mindezt a liba csontjaiból próbálják kiolvasni az időjósláshoz konyító bölcsek.

Mit fogyasztunk ilyenkor?
Márton-napon a legalapvetőbb étel a libasült – mindenféle formában. Hozzá dukál a friss újbor, ami igazi különlegesség frissessége miatt. A libamáj, a gazdagok kiváltsága ilyenkor még a szegényebb családok asztalán is helyet kaphat, legalábbis így volt ez nagyanyáink idejében, amikor a libát maguk nevelték egész évben, hogy aztán Márton napjára levágják, és elkészítsék a család számára. A libazsír önmagában is kincs volt, a benne sült pecsenye pedig igazi, egy évben egyszer megízlelt finomság. A párolt lila káposzta kétség kívül a legjobb kiegészítője ennek a nemzeti eledelnek.

Mi a libasütés titka?
Sokan esküsznek a borral locsolásra, tévesen. A másik nagyon gyakori hiba, hogy túl vékonyka jószágot választanak. A sült liba titka ugyanis a zsír, tehát jó, ha kövér a kiszemelt állat. Ennek eldöntésére a megkopasztott liba mellcsontját érdemes megtapogatni, ha nagyon kiáll, hagyjuk is ott, nem ő a mi „emberünk”. Ahol még sok háziasszony el szokott vérezni, az az időtényező. A jó libasült lassan készül, nagyon lassan. Alacsony hőfokról indulva, egy órát kell sütni az egyik felét, majd megfordítva a másikat is. Ezt követően egy órán át sütjük a hasán és ugyanennyit a hátán. Ez bizony négy kemény óra! Fűszerként nem szükséges a bor, csupán só, bors, majoránna és egy kis fahéj.

Ha Ön is szeretne megemlékezni Szent Márton napjáról, de túl időigényesnek találja a libasütést, bízza a dolgot az Interfood szakácsára!