Micsoda desszert! A magyar asztalok felett át-átvonulnak a muffinok, macaronok, amerikai palacsinták trendjei, de trónjáról letaszítani a madártejet még egyiknek sem sikerült. Kedvenc volt, kedvenc most, és amíg a tyúkok tojást fognak tojni, amíg a tehenek tejet adnak ezen a bolygón, kedvenc is lesz a madártej – és nem csupán nálunk, hanem a franciáknál, az olaszoknál, a németeknél, a románoknál, az osztrákoknál…

Ennek a finomságnak nem a különleges hozzávalók, nem az egzotikus összetevők adják az értékét, nem ezek emelik mennyeivé, hanem a leghétköznapibb, ámde feltétlenül kiváló minőségű, alapanyagok, és azoknak a konyhai fortélyoknak az ismerete, amiket bizony nem adnak ingyen: sok fakanál-forgatás, sőt baklövés kell, mire a szakács igazán jó madártejet tud készíteni… Mitöbb! Ha nem rendelkezünk kellő türelemmel, nyugalommal, már-már bölcsességgel, akár neki se fogjunk ennek a desszertnek, mert keserves csalódás lesz a vége…

A madártej ugyanis két alkotóelemből áll, és mindkettőt könnyű elrontani. (Ha most elbátortalanodott is, elkeserednie semmiképpen nem kell, hiszen az Interfood szakácsainak minden szakmai trükk a kisujjában van, így elég, ha ön házhoz rendeli ezt a megkívánt ínyencséget.) Tulajdonképpen nem másról beszélünk, mint az angolkrémben úszó tojásfehérjehab-galuskákról. A vaníliás tejsodóhoz zsíros tejre és sok-sok tojásra van szükség, és a keveréket nem szabad 85°C fölé melegíteni, nehogy szétessen a krém, a felejthetetlen ízt pedig a vanília adja… No és a habok? Hogy fényesebb legyen, kell pár csepp ecet, hogy ne legyen rágós, Isten ments, hogy túlfőzzük, a kis felhőcskék (vagy ahogy az angolok, spanyolok nevezik, a kis szigetek) nem lehetnek túl nagyok, és nem eshetnek apró darabokra sem. Mint a mesebeli borsószem királykisasszony kényessége…

És ha mindez nem lenne elég, hogy a madártej előkelőségét bizonyítsuk, elég pillantást vetni a történelmére és a rokonságára: valódi arisztokrata ő, a legnemesebb fajtából. Mert hiszen, bár a rómaiak nem ismerték a vaníliát, a krém leírása már Apiciusnak A főzés dolgairól című könyvében is szerepel! Maga a név is egy több ezer éves szójátékra vezethető vissza: az ókorban a nagyon nehezen beszerezhető, de csodásan finom ételeket nevezték madártejnek, sőt, azokat, amelyek már nem is léteznek (mint a mi népmeséink kakasteje, varjúvaja…). Ételünk rokonai az olasz zabaglione, az angol eggnog, a francia crème brûlée. A vaníliás változat unkatestvérei a karamelles, citrusos, csokis vagy rumos-mazsolás , mandulás megvalósulások…

Az egyszerűség, a szakértelem diadala, amely kiállta a történelem próbáját is, egy nemes desszert, a legjobbak közül: madártej. Oh, és ha megrendeli tőlünk, ezt az ételt véletlenül se tegye a mikróba, mert hidegen az igazi!