Már a nevében is az előkelő gazdagság mutatkozik: arany – nomen est omen. És eredetileg azért galuska, mert az ügyes háziasszonyok kanállal szaggatták ki a lágy tésztát (akárcsak a nokedlit), mielőtt a tepsibe kerültek volna a halmocskák.

Az aranygaluska a tuti kelt tészta: dús és ellenállhatatlan. Talán nincs is olyan ember a földön, lény a galaxisban, akinek ne ízlene ez a csodás étel. Általános vélekedés szerint legfinomabbra a nagymamák készítik, de ez csak azért igaz, mert a „nagymamaság”-adalékanyag tényleg sehogy másképpen nem dagasztható bele, csak az ő kezük által. Ettől eltekintve azonban az a tapasztalat, hogy bárki süthet igazán jó aranygaluskát, aki nem sajnálja az időt, az alapanyagot és az energiát rá. Népszerűségét bizonyítja, hogy gyakorlatilag minden gasztrobloggernek megvan a saját, bombabiztos receptje hozzá, minden szakácskönyvben megtalálhatjuk a leírását, és nincs étel házhoz szállító cég, amely venné a bátorságot, hogy legalább néha ne tűzze az étlapjára…

Az aranygaluska szerepel abban a szakácskönyvben is, amely a régi korok magyar ételeit és étkezési szokásait igyekszik összegyűjteni: Szakácskönyve a régi magyar ételeknek, szép kövér asszonyoknak és férfiembereknek… Az is híres fejezete e fogás legendáriumának, hogy Nancy Reagan egyszer karácsonyi édességként készíttette el a Fehér Házban, amikor még first ladyként működött… Megkerülhetetlen magyar desszert. Vagy ebédtészta egy bőséges leves után.

Az aranygaluska nem más, mint vajas-cukros-diós bundába forgatott habkönnyű kelt tészta golyók puha párnája, melyet sülés után vanília- vagy borsodóban úsztatunk. A golyócskák kérge kissé roppanós kell lennie, de csak a tepsi legfelső sorában, hogy mindenkinek a tányérjára jusson azokból az omlós falatokból is, melyek magukba szívják az öntetet, és amelyekkel a legutolsó cseppeket is ki lehet tunkolni… Tévhit, hogy az aranygaluska téli finomság elsősorban. Lehet annál fenségesebb egy nyári reggeli, mint amikor a teraszon üldögélve egy jó kávé társaságában vaníliás szószba mártogatjuk a sütinket…?

Akkor lesz az igazi, ha tényleg semmivel nem spórolunk, és minőségi alapanyagokat használunk hozzá. A vaj ne legyen margarin, ámde folyjon bőséggel, a dió véletlenül sem dejó, kell a cukrozás is, és a szószba annyi tej, hogy ne csak díszítse, hanem igenis fürdesse a tésztát! A kelesztési időt tartsuk be, a türelmetlenkedő konyhában ólálkodókat semlegesítsük…, vagy egyszerűen rendeljünk az Interfoodtól, hogy mindez ne a mi gondunk legyen és nekünk csak az élvezet jusson!