Csigatészta, avagy lúdgége. Elgondolkodtak már rajta, hogy abban az időben, amikor még nem léteztek tésztakészítő nagygépek, vajon hogyan készültek ezek a szép kis formás tésztácskák, amelyek az ünnepi tyúkhúslevesbe kerültek? A tésztagyúrás és készítés egy olyan igazi régi népszokás, amit ma már nagyon kevesen művelnek, pedig a saját kezünkkel sodort száraztészta számos érték megőrzője, főleg ha közben összeül a család apraja-nagyja, és mindenki kiveszi a részét a munkából.

Régen a csigatészta jellegzetesen ünnepi étel volt, a tyúkhús- vagy libalevesek elengedhetetlen kiegészítője. Nem azért volt ünnepi étel, mert drága volt az előállítása, hiszen az összetevők nagyon egyszerűek és többnyire minden háznál megtalálhatóak voltak: liszt és tojás. Az ok az időben keresendő, ugyanis a kézi készítésű csigatészta bizony nagyon időigényes munka, hosszú órákat kellett a nagymamáknak az asztalok mellett ülve tölteniük, mire összejött egy családnak elegendő csigatészta.
Hogyan készül? Lisztből és tojásból, egy kilogramm liszthez 10 házi tyúktojás kell. Vannak tájegységek, ahol megengedett volt egy kevéske víz használata, máshol viszont szigorúan tilos, hiszen minél tojásosabb egy száraztészta, annál finomabb tőle a levesünk. A tésztát alaposan össze kell gyúrni, ami nem könnyű feladat, ha egyáltalán nem kerül bele víz. Akkor jó, ha szép sima a nyers tésztánk. Ezt követően a tészta egy részét kivesszük, és egészen vékonyra nyújtjuk. Kis négyzeteket vágunk belőle, olyan aprókat, mint majd a kész kis csigák lesznek. Nem szabad rögtön az egész tésztának nekiesni, mert ha megszárad az éppen fel nem használt tészta, akkor a csigatészta már nem alkalmas sodrásra. Ezért a tésztatömbből első körben csak egy kis adagnyit szakítunk ki, és azzal dolgozunk. A tálban maradt tésztatömböt érdemes letakarni, hogy ne száradjon ki. Következik a dolog időigényes része, amibe jó móka bevonni a gyerekeket, egyrészt mert nagy élmény lehet számukra a saját kezükkel készített étel, másrészt mert minél több kéz készíti, annál haladósabb. Egy úgynevezett „bordán” egy kis „orsó” segítségével az apró kockákból csigát sodrunk. A négyzeteket egyik sarkuknál fogva a bordára nyomjuk, így kialakulnak a kis csigák. Minden egyes darab kézzel készül, és jó alaposan oda kell őket nyomni a bordára, különben nem lesz kellően barázdált a tészta. Végül a szorosra tekert kis csigákat hagyjuk egy tiszta asztalterítőn keményre száradni.

Szinte már érzi is a finom libaleves illatát? Ne gondolkodjon túl sokat, kóstolja meg az Interfood libalevesét, melyhez klasszikus csigatészta dukál. Higgye el, nem fog csalódni benne!