A paradicsomlevesnek titka van. Annak kell lennie, hiszen hol akad ma Magyarországon olyan levesevő, aki ne szeretné. Kevés hozzávalóra és kevés tűzhely mellett töltött időre van szükség a tökéletes hatás eléréséhez, és a tányéron gőzölögve mindig a nosztalgia levegője lengi körül… Népszerűsége nem múlik, és akkor is biztosan számíthatunk rá, ha otthon van szükség egy gyors, hétköznapi levesre, ha ebédünket házhoz rendeljük, vagy ha kényelmesen étteremben eszünk.

Mi a titok? Talán abban a gyermekkori menza-élményben keresendő, hogy a paradicsomleves édeskés sűrűsége soha nem okozott csalódást, és a betűtésztákból titokban kiválogathattuk a szeretett osztálytárs keresztnevének hangzóit…? Vagy az, hogy a paradicsomleves savassága után minden kicsit jobban esik, mert jól megágyaz a gyomorban a második fogásnak? (Magyarország egyes vidékein a lakodalmakban is paradicsomszószt kínálnak a leveshús mellé, hogy felkészítsék a násznépet a számtalan következő étel befogadására.) Esetleg az alapanyagban, magában a paradicsomban van a siker kulcsa? Gyönyörű színű, formájú, zamatos ízű asztalravaló. Amellett, hogy finom, és szendvicstől a spagettiig mindenben megállja a helyét, rendkívül egészséges alapanyag is: vér- és májtisztító hatású, jótékonyan kezeli a bőr egyes betegségeit, enyhíti a szervezet gyulladásos tüneteit, antioxidánsai révén segít megelőzni a daganatos betegségek kialakulását, a benne található likopin sejtfiatalító hatású.

Ám az is lehet, hogy a titok az egyszerűségében rejlik. Világos rántás, paradicsomlé és a zamatok árnyalatai. Szerethető sósan vagy édeskésen, babérlevéllel vagy anélkül, nyáron pedig a friss zöldfűszerekkel (bazsalikom, oregánó, petrezselyem) készült változatok repíthetnek Itáliába. Klasszikus kiegészítői a magyar konyhában a fokhagyma, a vöröshagyma és a zeller – az Interfood séfjei is így készítik. Krémesre, egészen lágyra főzve szervírozzák önnek, a leves simaságát csak a mozzarella-golyók pamacsai törik meg. Apró ötlet az olasz konyhákból: mozzarella és paradicsom – remekül egészítik ki egymást! Az Interfood paradicsomlevese már akkor mosolyra igazítja a vonásait, amikor felbontja a dobozt. A nem túl édesen kínált fogás az illatával is felidéz mindent, amit erről a levesről valaha tapasztalt: gyermekkor, a nagyi konyhája, a biztonságérzet, hogy ez „jó lesz”, és egy csipet a nyár hangulatából, bármely évszakban járunk is. Aztán, belemerítve a kanalat, egyszerre hat a lé lágysága és a sajt enyhe ruganyossága: újabb tapasztalat a paradicsomleveses emlékek közé…