Különös fogás a magyar asztalokon a meggyleves. Számunkra tulajdonképpen hétköznapi, ismerjük, szeretjük gyerekkorunk óta, vitatkozunk, hogy melegen élvezhetőbb-e vagy mindenképpen behűtendő, és kísérletezgetünk, milyen idénygyümölccsel egészítsük ki, megbolondítsuk-e alkohollal, készítsük-e valamilyen növényi tejjel a tehéntej helyett…

A hozzánk látogató külföldiek azonban úgy néznek a mi meggylevesünkre, mint a földön kívüli, idegen civilizáció tagjára: édes-krémes, rózsaszínű és már-már fagyi, amit az ebéd első fogásaként tálalnak? Brrr… Egészen addig, amíg meg nem kóstolják! Mert attól kezdve a meggyleves a magyar konyha leleményességének és eredetiségének nagykövetévé válik. Quentin Crewe, az angol újságíró, ételkritikus és kalandor például, a lenyűgözően szellemes és olvasmányos Nemzetközi étlapkalauzban személyes kedvenceként és feltétel nélkül megkóstolandóként jelöli meg a meggylevest – egy olyan könyvben, ahol még csak nem is minden nemzet konyhája képviselteti magát!

De ott van például Raymond Blanc, a francia származású brit szakács. Kétszeres Michelin-csillagos séf, akinek magyar származású felesége van. Bizonyára tőle hallott először a mi meggylevesünkről, hogy aztán újraálmodja habarás nélkül, portói borral… Anita Badejonak pedig a mamája magyar, édesapja nigériai, és a BuzzFeeden gyűjtötte össze a számára legfontosabb magyar ételeket, ahol szintén meleg szavakkal méltatja a meggylevest… Igazán nemzetközi társaság, főhajtás egy egyszerűségében remek leves előtt.

Nekünk magyaroknak a leves a XVII. század óta vezeti be az étkezést. Talán az azóta eltelt hosszú idő okozza, hogy mára nincs is alapanyag, amiből egy magyar háziasszony, egy magyar séf ne tudna jó levest főzni. Szerénység nélkül állíthatjuk, hogy az Interfood szakácsai tudnak! Az általuk kínált meggyleves méltó képviselője műfajának. Először is: gyönyörű. Káprázatosan rózsaszínű, amit már csak azért is érdemes megrendelni, hogy fényt vigyen egy szürke napba… Sok-sok meggy lubickol a vaníliás-citromos, krémes lében, ami leheletnyit csak azért sós, hogy még jobban kiemelje az előbb említett aromákat…

Végül pedig álljon itt a meggy dicsérete is! A meggy az egyik leghűségesebb gyümölcs. Élvezetet nyújt frissen, a nyári hőségben csillapítva a szomjúságot, és alázatosan tűri a fagyasztást, hogy akár a leghidegebb téli napokon is felidézhesse a napfényt, nem veszítve semmit ízeiből. Egészséges és szép. Kápráztassa el külföldi vendégeit a belőle készült levessel, vagy tegye minél gyakrabban családja asztalára! A siker nem marad el.