Szinte biztos, hogy Vajda János nem a gesztenyepürére gondolt, amikor a híres versét írta, de a soroknak nehéz nem felidéződniük, amikor erről a fenséges desszertről beszélünk. Annál is inkább, mert a tejszínhabos-gesztenyemasszás csodát szülőhazájában, Franciaországban éppen Mont Blancnak, nyomukban az olaszok pedig Montebianconak nevezik Európa legmagasabb csúcsa után. A legjobbak közül való ősrégi recept, ami letisztult egyszerűségével képes örök kedvenc maradni. A fáma szerint már Lucrezia Borgia is rajongott érte (a hölgy a XV. századi Itália meghatározó és hírhedt családjának egyik ikonikus alakja volt); ugyanebből a századból egy olasz szakácskönyv már tartalmazza a gesztenyepüré receptjét is.

De mit nekünk olaszok, franciák és reneszánsz! Mi, magyarok ma is hódolattal viseltetünk a tejszínhabos gesztenyepüré iránt! Az ország tíz legkedvesebb desszertje közé tartozik, és nehezen fogadjuk el, hogy nem magyar találmány, olyannyira magunkénak érezzük. Békebeli öröksége ez ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia cukrászkultúrájának, amelyre egyébként is szeretünk nosztalgiázva visszamerengeni. Eszik még a horvátok, a csehek is, szóval, lássuk be, inkább nemzetközi csemege ez, semmint csak a miénk.

No, de miért is sajátítanánk ki? Miért is ne tudhatná minden náció, hogy a gesztenye az istenek eledeleinek egyike? A rómaiak egyenes úgy tartották, hogy az ember számára ott van optimális életlehetőség, ahol megterem a szelídgesztenye. Hozzánk, a legenda szerint, Mátyás király felesége, Beatrix királynő hozta magával az első gesztenyefákat. (Apropó, 2018 Mátyás király-emlékév lesz, lehet, hogy az Interfood ügyfelei úgy tiszteleghetnének a király előtt, ha minél több gesztenyepürét rendelnének házhoz…) Ma már az ország leghosszabb életű gyümölcsfajaként ismerjük, több száz éves példányai is vannak.

Ezt a desszertet lehetetlen nem szeretni! A gesztenye ízei és a pürékukacok tökéletes párost alkotnak a lágy, krémes tejszínhabbal. Egy kanálnyi elég belőle ahhoz, hogy egyszerre idézze fel a karácsonyt megelőző hetek hangulatát, a téli havazást, a gyermekkori zsúrok mohó vágyakozását… Mindemellett pedig a gesztenye a tudatosan táplálkozók kedvence is lehet. A többi dióféléhez képest lényegesen kevesebb zsírt tartalmaz, és elsősorban összetett szénhidrátok vannak benne, amely tulajdonsága alkalmassá teszi, hogy a diétázók számára is megfelelő legyen, igaz, ebben az esetben nem a kalóriadús tejszínt érdemes hozzá fogyasztani, hanem egy kis rumos meggyet vagy egyszerű meggybefőttet. A gesztenyében sok a B-vitamin, a kálium, a magnézium, a réz, a foszfor, a vas stb. A nagy nyugat-európai ínségek idején úgy tartották, hogy egyetlen gesztenyefa termése elegendő egy ember téli élelmezéséhez.

Nem tagadjuk, hogy a püré akkor a legfinomabb, ha az ön konyhájában, házi körülmények között készül. Tény azonban, hogy ennek a csemegének így roppant munkaigényes az elkészítése. A hétköznapi rohanásban ezt az ellentmondást nyugodt szívvel oldhatja fel, ha tőlünk rendeli meg a tejszínhabos gesztenyepürét. Biztos lehet benne, hogy nem okozunk csalódást.